- Nosferatu (r.: Warner Herzog, 1979.)

Warner Herzog közvetlen felmenőit nem találva kénytelen volt egy generációval mélyebbre nyúlni, s tiszteletét ő előttük leróni. Választása Murnaura esett, hogy egy remake formájában színt valljon gyökereiről, méghozzá a filmtörténet egyik első vámpírfilmjére a Nosferatura. A német rendező viszont nem elégedett meg ennyivel, s egy kertész hasonlattal élve mind a felmenő, mind az eredeti szerző, Bram Stoker alkotását oltotta egybe 1979-es mozijában.

Talán a legismertebb vámpírtörténet, azaz Drakula gróf és Lucy „szerelmének” részletezése nem kívánatos, hiszen a számtalan feldolgozás (csak 79-ben készült 3 változat) megtekinthető események lényegesen szinte sehol nem változnak. Sokkal inkább maga Drakula személye, melyről mindenképpen szót kell ejtenünk, s arról is e filmmel kapcsolatban, hogy talán az első, s egyben utolsó vámpír film melyben csupán egy csepp vér ömlik ki a vásznon.

Nosferatu, 1922, a teljes film

Ugye akkor kezdhetjük ott is, hogy Vlad Tepes, de ott is, hogy Klaus Kinski, és inkább válasszuk ez utóbbit. Klaus Kinski neve mellé közel 250 filmet lehet oda biggyeszteni, amik nagy részében elviselhetetlen természete okán csupán 1-2 percre tűnik fel. Herzog rossz híre ellenére egy pillanatra sem tétovázik, és az első pillanattól kezdve tudja, hogy az ő vámpírját mindenképpen neki kell megformálnia. Ettől jobban nem is igazán dönthetett volna.

Kinski talán minden idők egyik legjobb Drakulája, ha nem a legjobb, ami igaz nem feltétlen az ő zsenijének, sokkal inkább a direktor úr tökéletesen megkomponált színészvezetésének az eredménye (gondoljunk akár csak a halálára, akár az első éjszakai látogatására Jonathannál) . Olyan feszültséggel és mégis érzelmekkel teli karakter jelenik meg így a vásznon, melyre még nem volt példa a vérszívók hosszas sorában. Már-már inkább emberi „denevérrel” van dolgunk, aki saját elpusztíthatatlansága súlya alatt megroppanva, örök magányra kárhoztatva nyögi az élőhalott lét igáját.

Klaus Kinski ideges lesz

Attól függetlenül, hogy a vámpír egy klasszikus horror filmes figura (esetleg vígjáték) a Nosferatu nem egyértelműen az, mindannak ellenére, hogy minden toposz, melynek szerepelnie kell egy Drakula filmben megjelenik itt is. A legfeltűnőbb dolog, hogy míg egy az éjszaka nemeseivel foglalkozó mozgókép tele lenne paradicsomlével, itt csupán egyetlen egy vércsepp tűnik fel, s az is inkább csak a gróf igazi természetének felszínre törése érdekében (mellesleg Jonathan saját magát vágja meg véletlenül).
Ettől függetlenül mégis egy horror filmről kell beszélnünk, mely a rettegést nem a belekben dagonyázással, esetleg a vásári ijesztgetéssel éri el, hanem a tökéletesen megformált gonosszal, s annak halhatatlanságával (még ha meg is hal valaki más lép a helyébe) teremti meg. Olyan súlyt rakva ezzel a nézőre, mely sokkal nyomasztóbb, mint a vérrel kevert koponyaszilánkok esője.

nosferatu, horror punk

De nem szabad megfeledkeznünk a groteszk világról sem (ez legfőképpen akkor lépi át a valóságnak tekinthető környezet határait amikor kitör a pestis), mely szép lassan idomul ahhoz az őrülethez, melyet a vámpír lelkében (mert, hogy itt olyanja van neki) feltételezhetünk.
Herzog semmit sem bízott a véletlenre, s milliméterre pontosan kiszámolt filmje szinte a semmiből teremti meg az érző, lélegző, szenvedő vámpír alakját, mely a mai napra talán népszerűbb figura, mint a vérszomjas szörny, akinek létében egyetlen mozgatórugó a sós vörös nedű.

paulkemp