- Kísértetjárás (Kaidan, 2007; r.: Hideo Nakata) -

 

A szerelemnek múlnia kell, és ha múlik, akkor fájnia kell. Különösen, ha közben a nyakszirtedbe basznak egy sarlót. De kezdjük csak az elején.

 


Hideo Nakata (A kör, Sötét víz) filmje rendes kísértetsztorinak indul. Valamikor az 1700-as évek közepe táján Soetzu, a derék uzsorás kisebb elszámolási vitába keveredik Shinzaemonnal, a gaz szamurájjal. A harcos a civódás hevében kinyírja a pénzkölcsönzőt, ő viszont halála előtt még megátkozza Shinzaemont. (A prológus egyébként fekete-fehérben forog, a mesét narrátor mondja, a hátteret színpadi díszletek szolgáltatják. Talán tisztelgésképpen a japán kísértetmozik klasszikusai, például az 1953-as Ugetsu története előtt. A J-horrorral kapcsolatos rövid elméleti kiképzésért ide tessék kattintani.)
Az igazi történet azonban csak az incidens után vagy két évtizeddel kezdődik. A halott pénzember akkor már szűk negyvenes, Toyoshiga nevű lánya, egy köztiszteletben álló tanítónő ugyanis belehabarodik egy huszonéves utcai dohányárusba, Shinkichibe, aki viszont történetesen az elhunyt katona fiacskája. Adott tehát két ellenséges família, akiknek sarjai a családi viszály ellenére öröknek tűnő szerelemre gyulladnak egymás iránt. Tisztára, mint a Montague-k és a Capuletek a jeles angol kísértetszakértő szomorújátékában.
 

 

 

Leszámítva persze azt az apró különbséget, hogy Nakata Rómeója utóbb jelentős stricinek bizonyul. A lángolás addig tart, míg a jómódú tanító néni fel nem öltözteti, meg ki nem tömi némi pénzzel. Utána Shinkichi egy darabig még amolyan dugódaniként ellézeng a háznál, miközben lelkesen igyekszik elcsábítani kitartója egyik cseresznyevirág-hamvasságú növendékét. Toyoshigát lassan felzabálja a viszonzatlan szerelem, a megalázottság, meg egy rejtélyes kór, de halála előtt még megüzeni Shinkicinek: ha valaha új asszonya lesz, azt addig fogja kísérteni, amíg nem végez vele.
Shinkichi érzelmi élete kábé annyira bonyolult, mint egy flamand tenyésznyúlé: ami mozog, azt megdugja, ami meg nem, azt meglöki előtte. Konkrétan még Toyosigha sírjánál örök hűséget fogad a tanítvány csajszinak, majd a lány sajnálatosan gyors halála után inkább annak nővérét veszi el feleségül. Közben azért újdonsült apósa ágyasára is gyorsul egy kicsit, valamint flörtöl valamelyest az elhunyt tanerő húgával. Toyoshiga viszont tartja a szavát, szorosan ott jár a hűtlenkedő nyomában, és sarlóval a kezében szorgosan irtja a konkurenciát.
A vérrel-zsigerrel spóroltak az alkotók, a tempó komótos, a párbeszédek néha a röhejességig stilizáltak, ezzel együtt nem unatkozunk a közel 2 órás játékidő alatt. A film végig kellően feszült marad, különösen azok a részek ütnek, ahol Shinkichi félig-meddig bekattanva bolyong valahol az álom, az ébrenlét és az elmehunyás között, és közben kígyókká széteső kisgyerekekről, örvénnyé váló plafonról delirál.
 

 

A Kísértetjárás összességében kellemes, párszornézős darab. Kapcsolati problémákkal küzdőknek is bátran ajánljuk, de ők azért a biztonság kedvéért zárják el a kerti szerszámokat, mielőtt belökik a korongot a lejátszóba.
 

darida

Címkék: film horror japán kaidan

A bejegyzés trackback címe:

https://lugosibela.blog.hu/api/trackback/id/tr331964209

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

miou · http://365buildings.tumblr.com 2010.07.15. 23:52:00

vö. en.wikipedia.org/wiki/Kwaidan_%28film%29

meg a Kaidanshú, mint kvázi-műfaj. ennyiben nem csak az Ugetsu monogatari előtt tiszteleg, hanem egy egész sor nagy előd előtt, pl. Kaneto Shindo Onibaba, vagy Yabu no naka no kuroneko c. öröbecsű opuszait említeném.
süti beállítások módosítása