Ökohorror

2010.03.12. 12:50 paulkemp

 

E horrorfilmek gyökerei valahová a fantasy műfajába nyúlnak vissza. Említhetjük akár Arthur Conan Doyle Elveszett világát és a belőle készült, a korszak csúcstechnikáját használó némafilmet 1925-ből, esetleg az első King Kong-mozit a harmincas évek elejéről. Ugyanakkor az 50-es évek Amerikájának légkörében született óriásszörnyek egészen más félelmekre alapoztak, mint az előzménynek tetsző (értsd: bazi nagy állatokat szerepeltető) alkotások.

 

 

Az atombomba bevetésével, majd az ötvenes évek atomkísérleteivel kapcsolatos kollektív rettegés tekinthető az ökohorror egyes számú forrásának. Ebben a korszakban olyan furcsa lények jelentek meg a vásznon, mint például óriáshangyák (Them!, 1954), puhatestű rémségek (The Monster That Challenged the World, 1957), s minden idők leghatalmasabb szörnye, Godzilla is (Gojira, 1954). E kreatúrák virágkora nem tartott örökké, az atomenergia lassan barátunk lett, és szerves része a mindennapoknak. A műfaj mégsem halt ki, talán Hitchcocknak köszönhetően.

Az 1963-as Madarak volt minden bizonnyal az első lépés a műfaj racionalizálása felé, ami később a 70-es években teljesedett ki. Az ökohorror ekkor már monstrumok helyett nagy tömegben támadó meztelen csigákkal (Slugs, muerte viscosa, 1988), gilisztákkal (Squirm, 1976), esetleg óriás gyilkos medvékkel (Prophecy, 1979), vagy szimplán csak megvadult állatokkal (Day of the Animals, 1977) ijesztgette a nagyérdeműt. A korszak és a műfaj minden bizonnyal legviccesebb filmjéről, a Night of the Lepus című 1972-es nyúlhorrorról se feledkezzünk (nem, ezúttal nem a Monty Python ökörködéséről van szó). Külön emeljük ki Steven Spielberg 1975-ös Cápáját (3 Oscar-díj) mind hangulata, mind a szörny megjelenítése miatt.

 

 

 

A műfaj ma is él és virágzik, elég csupán a nemrégiben készült kézikamerás New York-i óriásszörnyre gondolni (Cloverfield, 2008). Ez Darabont Ködével együtt ugyan úgy reflektál a kortárs traumákra, mint a zsáner korai alkotásai. Vagy eszünkben juthat a lassan moziba kerülő Piranha-sorozat 3D-s változata – a széria második részét ugye James „Avatar” Cameron jegyzi.

Érdemes még megemlíteni M. Night Shyamalan legutóbbi filmjét (The Happening, 2008), a The Day of the Triffids című opust (1962) Steve Sekelytől, vagy az inkább röhögtetésben utazó Rémségek kicsiny boltját (1986). Meg persze nyugodtan tekinthető ökohorrornak a The Happening előtt pár hónappal megjelent The Ruins (2008) is – egyébként e két utóbbi darabban állatok helyett növényektől foshatunk.

 

Az illusztráció Feith Bálint munkája.

 

Címkék: film szótár elmélet elmelet ökohorror

A bejegyzés trackback címe:

https://lugosibela.blog.hu/api/trackback/id/tr321834094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bolomba (törölt) 2010.03.14. 04:57:25

ezekbe a filmekben mindig ott van a bibi, amikor a vegen gyorsan megkapjuk a feloldast, hogy: semmi gond emberek. itt vagyunk es van ellenszerunk, amitol iziben mi leszunk ismet a dominans faj piciny bolygonkon.

meg gyerekkoromban a triffideknel pont az egyszeru frappans: ohh erre akar en is rajohettem volna resz tetszett addigra mostansag pont ez "bosszant".

nem akarok offolni, de a "legdurvabb" okohorror nekem ez volt:
video.google.com/videoplay?docid=-3481883898572254535#

paulkemp · http://halfpecssquad.blog.hu/ 2010.03.14. 09:39:36

@bolomba: én annyival mentegetném ezeket a filmeket, hogy azért azt is folyamatosan hozzá teszik, hogy ebben az esetben, ami számomra a zöld küldetés fontosságát hangsúlyozza, mert ok, hogy mi vagyunk tápláléklánc csúcsa, de ha így folytatjuk nem lesz hol annak lennünk.

sep · http://prizmafolyoirat.com/ 2010.03.14. 11:22:18

SOK SPOILER!!!

@bolomba: az ötvenes évek óriásszörny-filmjeiben még tényleg így ment(habár volt abban valami hátborzongató, ahogy a Tarantula zárójelenetében a hősök csak bámulják a hatalmas, lángoló szörnypókot), de a hetvenes évek ökohorrorja ennél sokkal pesszimistább. Már a Madarak végén sincs feloldás vagy győzelem, a Prophecy-nek is nyitott befejezése van (sőt, annak nagyon geci befejezése van), az Orca végén konkrétan a gyilkos bálna győz, atb-stb. Viszonylag ritka, hogy olyan simán lezavarják a dolgot, mint a Grizzly vagy a Cápa végén: szétrobban a picsába, oszt csókolom. De a Day of the Animals-ban sem tudnak kezdeni semmit a megvadult állatokkal (itt ráadásul az ember a geci, és többmindenkit nyír ki benne a félmeztelen Leslie Nielsen, mint a jószágok).

bolomba (törölt) 2010.03.14. 14:46:42

igazatok van. kisse elhamarkodott volt a kijelentesem, es valoban atugrottam jopar filmet igazolasom vegett.

szoval pontositva. volt/van egy tendencia, ami mintha a Vilagok Harcabol meritette volna a lezarasokat. azaz, hopp. vege. tuleltuk. nagyszeru. hogy moralizalunk-e, vagy sem, az mar ugysem erdekes, hisz a lenyeg, hogy a merleg ismet a mi oldalunkra billen.

amugy melyik film volt az, vagy honnan datalhato ahol eloszor megjelent ez a hopp azert egy darab a "rosszbol" elmaszott a csatornaba, 2 ev es jovunk a 2. resszel. hatha tudja valaki.

reszemrol egy film meg beferne a Capa inditotta "emberkozeli" allatok eszegetik az embert felsorolasba, ahol az is megjeleneik, hogy alapvetoen az ember a hibas a kialakult helyzetert.
A Falka:
www.youtube.com/watch?v=EuP3UPuJsIU

amugy ezek egytol-egyig jo kis filmek.

bolomba (törölt) 2010.03.18. 14:57:39

minap azon gondolkoztam, hogy ha az uj predator, a predatorok (mi a fajta nevuk?) bolygojan fog jatszodni, akkor az o szemszogukbol az a film okohorror-e?

felelotlen vadaszaink jo dolgukban mas fajok elitjet hozzak bolygonkra, veszelyeztetve az esetleges elszporodasukat. raadasul pont embereket?! az univerzum csotanyait. nem lesz ennek jo vege. es mi van ha kitornek a karantenbol, vagy beleszeret egy csinos predator lanyka egy emberbe?! (hopp ez mar a love sci-fi resze)
süti beállítások módosítása