A kiemelkedő vérfogyasztókról szólva mindenképp meg kell említenünk a közismert Drakulát, aki a dublini tisztviselőből londoni színházi emberré lett vasárnapi író, Bram Stoker munkásságának köszönhetően vált az emberi nem első számú vérszívójává. Különös, hogy ez a bestseller mennyi szállal kötődik hozzánk, magyarokhoz. Stoker Drakuláról (vagyis a Vlad Ţepeş nevű törökverő vajdáról, ki oly csúnyán végezte, hogy fejét mézben eltéve küldték el a szultánnak) a híres magyar keletkutatótól, Vámbéry Ármintól hallott először.

A szadista havasalföldi fejedelem székhelyét (aki Mátyás királyunk fogságában állítólag éppen úgy kínozta az egereit, mint a regény Renfield nevű tébolydalakója a legyeit) az író Erdélybe helyezi át. A történet Budapesten és Kolozsváron indul, Stoker még gasztronómiánkat se felejti el bemutatni: Harker, az ügyvédbojtár paprikás csirkét, majd puliszkát eszik, a receptek beszerzésére azonban már nem nyílik módja. „Buda-Pesthet” még csodálatos vidéknek látja, ám ahogy a Dunán áthalad, már Keleten érzi magát, egyre többet késnek a vonatok, egyre félelmetesebb a táj, és a racionális Nyugat fia rögvest „a képzelet világtengelyébe” ér.

Sok száz év alatt milyen keveset változott ez a rózsaszín, keresztény és ésszerű Nyugat! A Gonosz csakis Keletről érkezhet, a rendre támadó pusztító káosz csakis a pogány messzeségből jöhet, legyen az a török félhold vidéke, a Kárpátoknak vadregényes tája, vagy éppen egy afganisztáni sziklabunker. Még szerencse, hogy a szerelmes viktoriánus szépfiúk találnak egy amszterdami professzort, ki felvilágosítja őket: az irracionalitás ellen csakis saját fegyverével lehet harcolni. Így tehát előkerülnek a fokhagymafüzérek, a keresztek és a karók.

Talán mondanunk sem kell, hogy a Drakula-sztori aljas misztifikáció. Elég ezzel kapcsolatban belelapoznunk Bartholomaeus Gothan 1485 táján, Lübeckben megjelent kis kiadványába. A középalnémet dialektusban írt műből kiderül, Vlad valóban nem volt egy emberjogi aktivista: tízezreket húzatott karóba, egész falukat kínoztatott meg, majd végeztetett ki, de vámpírkodásról sem a lübecki forrás, sem az egyéb kortárs dokumentumok nem szólnak.
S hogy Stoker miért misztifikált? Valószínűleg civilizált nyugatiként csak némi színnel akarta élénkíteni a barbár Kelet rajzát. Nem meglepő ez, annak idején a rómaiak is embervér-ivással vádolták a germánokat, minket, hunokat meg éppenséggel azzal, hogy ki sem csomagoljuk a vért, hanem frissen-dobogósan, szívestül fogyasztjuk azt.
Semmi gáz, Bram, nem haragszunk, hiszen a te verziódból valószínűleg egy honfitársunk, Lugosi Béla hollywoodi színész úr kaszálta a legnagyobbat.

csernabandi - darida

(To be continued)

Az első rész