Ambivalens érzések keverednek a Mutáns krónikákkal kapcsolatban valahol mélyen a gyomrom tájékán, hiszen nem tudom azt mondani, hogy rossz film lett volna, de azt sem, hogy jó. Ugyanis Philip Eisner (Even Horizont) tollából kipattanó történetnek nem sok köze van a kiválóan megalkotott szerepjáték világához, ám ez még nem is lenne túl nagy baj, ha nem filléres költségvetést raktak volna a siralmas végjátékon kívül korrektnek mondható sci-fi horror alá.

Kezdjük ugye ott, hogy moziba készült az alkotás, de végül, csak a dvd megjelenést érte meg a produkció (itt rögtön meg is jegyzem, hogy azt a plusz ezer forintot ne sajnáljuk a két lemezes kiadásra, mert tényleg sokkal jobban megéri). Folytassuk azzal, hogy a rendezői székbe egy bizonyos Simon Huntert ültettek le, akiről kb. ennyit is lehetett tudni. Aztán még mielőtt rátérnénk a továbbiakra, jegyezzük meg, hogy igazán ocsmányra sikerült az egész film (de hát annyi pénzből).
A film egy rögtönzött történelem órával nyit, amelyből kiderül, hogy a földünkre valami gonosz szerkezet érkezett a jégkorszak után, hogy igazi gyilkoló gépekké változtassa az emberiség javát. De szerencsére a ködből előtűnt egy hős, aki egyesítve a törzseket elzárta a masinát. Ugrunk párezer évet az időben, s valamikor a 28. században egy kiber-gót világban kötünk ki.
A föld minden bizonnyal valamilyen globális katasztrófán van túl (feltételezem atom), s a világot 4 óriás cég tartja a markában, akik folyton folyvást egymás ellen acsarkodnak, hogy kinek jusson nagyobb falat az elérhető univerzumból. Egy ilyen összecsapás alkalmával a pecséttel elzárt messziről érkezett gépezet megszabadult „láncaitól” s újra rendeltetés szerűen munkába állt.

Természetesen a mamutvállalatok nem képesek felvenni a mutánsokkal a harcot, s így kénytelenek a föld lakosságának javát (az arra érdemeseket) evakuálni más bolygón lévő kolóniákra. Ám van még remény, hiszen az ősi jóslat szerint jön majd egy újabb nagy harcos (feltehetőleg az előzőnek a reinkarnációja), aki megsemmisíti az ördögi szerkezetet.
Tehát a vallás és a multik égisze alatt elindul egy verbuvált csapat, hogy teljesítse a jövendölést, amellyel nem is lenne baj, hiszen a teljesen sablonos karakterek a Könyv vezette úton egész elfogadható szórakozásnak tekinthető trancsírba kezdenek bele, s persze őket is elkezdik ledarálni a kardszerű nyúlványokkal rendelkező kreatúrák. A kamera sem túl szégyellős (bár lenne inkább az), hiszen megfelelő mennyiségű gore jelenet szemtanúi lehetnek a nézők, akik valószínűleg sikítva menekülnek, de nem ám a gyomorforgató, ijesztgető hatás miatt, hanem a látvány csapnivalósága miatt.
Mind a vér, mind, az egyébként gőz-punk világ alapját alkotó gőz megjelenítése is hagy némi kívánni valót maga után (azt meg inkább ne is említsük, hogy a gépek mikéntjéről egy szó sem esik), mondhatni manapság ez már egy számítógépes játékban is nevetséges lenne. Amely hasonlat egyébként nem áll túl messze a valóságtól, hiszen nagyjából az égész mozi az onnan ismertes narratívákból építkezik. Azaz mintha pályáról, pályára (egyre nehezedő feladatokon keresztül) haladnának hőseink, hogy a végén a gépben (-en, vagy valahol ott) egy elég furcsa settingben próbálják beteljesíteni a sorsukat.
Ezek után számomra szinte teljesen érthetetlen a kiadott dvd (hangsúlyozom még egyszer 2 lemezes változat) minősége, mely pillanatok alatt zavarba hozott, hiszen már csak azt is hosszas lenne sorolni, hogy milyen extrák vannak a film mellet, nem hogy azokat meg is vizsgálni közelebbről. Említsük így csak a roppant alapos (107 perces) werkfilmet, illetve a filmhez kapcsolódó web-epizódokat, amelyek szintén helyet kaptak az extra korongon, csak úgy, mint a nyalánkságnak tekinthető Storyboard-film összehasonlítás.
Mindez viszont a film minőségét figyelembe véve csupán dicséretes, de kétlem, hogy megmentené a csúfos bukástól, a sokkal jobb (filmes) sorsra érdemes alapanyagot.

Paulkemp