- Birodalom (Riget, Lars von Trier) -

Lars von Trier semmit nem bíz a véletlenre, ha borzongatásról van szó. Viharos sikert arató, minden nézettségi rekordot megdöntő kórház-sorozatában zombik, szellemek, sátánimádók, démonok és más finomságok színesítik az átlagosnak amúgy sem mondható Birodalom hétköznapjait.

A helyszín a koppenhágai tudományos élet egyik fellegvára, a Birodalmi Kórház, mely hatalmas monstrumként hirdeti a ráció mindenhatóságát, és fölényét az okkulttal, a babonával szemben. Ám a masszív alapokon repedések futnak végig, s minden dogmaszerű tétel megkérdőjeleződik a két négy részes évad alatt.
A sorozat sikere viszont elsősorban nem a misztikus horror elemeiben gazdag témán múlott, sokkal inkább a színészgárdán, melynél jobbat elképzelni sem nagyon lehet. Főként négy zseniálisan megválasztott karakterre kell gondolnunk.

Ernst-Hugo Järegård tökéletes választás Helmer, a Svédországból érkezett, frissen kinevezett főorvos szerepére, hiszen szinte már ördöngös könnyedséggel játssza a nacionalista, dángyűlölő svédet (sokat elárul, hogy a sorozat az ő halálával véget ért, a széria befejezetlenségével állít örök emléket a színésznek). Hasonlókat lehet elmondani a kicsit bolondos Einard Moesgaard professzor szerepében megjelenő Holger Juul Hansenről. S talán még több szuperlatívuszt lehetne kiosztani Kirsten Rolffes-nek a Sigrid Drusse nevű spiritiszta alakításáért, ahogy Søren Pilmarknak is a kevés híján zombivá változó segédorvos, Jørgen Krogshøj eljátszásáért.
Persze a legnagyobb sztárról sem szabad elfeledkeznünk, aki nagyon ritkán tűnik fel a nyolc rész során, de olyankor jelenléte annál meghatározóbb. Hiszen az Udo Kier által megformált Aage Krüger a forrása szinte minden bajnak, mely a természetfeletti kategóriájába sorolható. Mert valójában ez a lényeg, a szappanoperába illő kórház életében kísértetek és levágott fejek jelennek meg, melyek története hol a ködös múltba vész, hol csupán a tegnap szerelmi csalódása szülte őket.
Természetesen Lars von Trier alkotásáról beszélünk, ennek megfelelően könnyű felfedezni a dán társadalom tablóját (vagy sokkal inkább annak ironikus rajzát), valamint a Twin Peaks-nek szánt fricskát. És az is feltűnik, hogy a sorozat könnyen fogyasztható, sőt már-már vásári szórakozást nyújt, miközben azért politikai, etikai, teológiai, valamint a léttel kapcsolatos, súlyos kérdéseket vet fel.
Az eredetileg a dán televízióban sugárzott részeken nem csak ezért vesszük észre az alkotó kézjegyét. Róla árulkodnak a képek is, hiszen a természetellenes színek, a furcsa kameramozgás és az ugráló vágás éppen úgy segítenek megalkotni a kórház atmoszféráját, mint a szarvat növesztő apa, valamint a levágott fejjel támadó szellemek.
Viszont a széria mégsem akar több lenni egy ördögien jó sorozatnál – melyből ugye tengerentúli remake is készült, méghozzá Stephen King közreműködésével.

paulkemp

bónusz: