A 2003-as évben Alexandre Aja megrendezte első egész estés moziját, a Magasfeszültséget (Haute Tension), és ezzel elindított egy folyamatot, mely után egyre-másra érkeztek a francia újhullámos slasher filmek. Ezen az irányvonal mentén halad a szintén elsőfilmes Maury-Bustillo páros is az Inside című alkotásukkal.
A film egy autószerencsétlenséggel nyit, melyben az állapotos Sarah elveszti férjét. Ugrunk az időben négy hónapot, Karácsony napja, Sarah pedig 24 óra múlva szül. Egyedül szeretné tölteni az ünnepeket, ám hirtelen megjelenik az éjszakában egy nő a születendő kisbabáját követelve, és ezzel elszabadul a pokol. A sztori nem túl bonyolult, és hamar unalomba is fulladhatna, de a forgatókönyv kihasznál minden lehetőséget, és sikerül egy pörgős, feszültségteljes macska-egér játékot bemutatni, ráadásul úgy, hogy a film egy harmadában főhősünk a fürdőszobában tartózkodik (kisebb-nagyobb megszakításokkal persze).
A film elképesztően brutális, még az edzettebbeknek is ki fogja garantáltan készíteni a gyomrát, az arcunkba kapjuk totálban a legdurvább jeleneteket, és sikerül is teljesen reálisan bemutatni, közben pedig a hangeffektek zseniálisak, amik ilyenkor javarészt irritáló és nyomasztó zajokból állnak. A brutalitás nem válik öncélúvá, sem hiteltelenné, inkább a sokkhatást növeli.
A színészek nagyon eltaláltak. A legjobb alakítás messze Béatrice Dalle-é, aki a megállíthatatlan, kegyetlen gyilkost játssza. Elképesztően félelmetes, akárhányszor megjelenik a játékidő alatt, a tekintetétől pedig a hideg futkosott a hátamon. Egy egyszerű nő, akit szinte képtelenség megállítani, a végletekig eltökélt, de az Alysson Paradis által játszott Sarah-t sem kell félteni, aki az erős nő archetípusa.
A film persze tartogat még jó néhány meglepetést, a végén alaposan arcon is bassza a nézőjét, majd az utolsó morbid képsorokkal még rá is tesz egy lapáttal az eddigi sokkmaratonra, átértelmezve mindent. Szerintem az egyik legjobb film kategóriájában, és hamarosan klasszikus is lehet a horrorrajongók körében.
- madcows -
