„A világ legrosszabb filmje”, mert hogyan máshogy is kezdhetnénk Edward D. Wood Jr. kultikussá vált alkotásáról való értekezést, mint így. A B-filmek koronázatlan királya munkásságának minden esszenciáját sikeresen belesűrítette a végre DVD-n hazánkban is elérhető 9-es terv a világűrből (Plan 9 from outer space, 1959.) című műremekében.
A film annyira rossz, hogy szinte nézhetetlen. Hiszen még ha meg is próbálunk eltekinteni a szerkezet következetlenségeitől (főként idő és térbeli problémák), illetve a díszletek gyatraságától, s persze a színészek csapnivaló játékától (külön kiemelendő a két vámpír – Lugosi Béla és Vampira –, kiknek minden bizonnyal egy-egy zombit kellett volna megtestesíteniük), a fennmaradó történetváz sem több, mint egy nagyra nőtt gyermek fantáziájának kétes értékű mondanivalóval átszőtt agyszüleménye.
A szinopszis annyival összefoglalható (s most a kérdőjelektől tekintsünk el), hogy egyenruhaként női blúzokat viselő űrlények próbálják megmenteni, vagy elpusztítani (nem teljesen egyértelmű) az emberiséget, mivel azok már csupán egyetlen lépcsőfokra vannak az egész univerzum megsemmisítésétől. E feladat végrehajtásához pedig a 9-es tervet veszik elő, mely lebonyolítása során halottakat hoznak vissza az életbe, de hogy mi célból azt a balladai homály fedi.
Éppen úgy, mint ahogy a film nagy részét belepi „a köd”, mely egyértelműen a filléres költségvetést próbálja elfedni. Legfőképpen ennek köszönhető az egész történet szaggatottsága, melyet tovább erősítenek a dokumentarista (és egyben máshonnan, legfőképpen a koreai háborúból lopott) jelenetek.
Nem szabad elszaladnunk a tény mellett, hogy az egész film alapja egy másik alkotáshoz készített snitt, melyet Lugosi Bélával készített el Wood. A feledhetetlen és legendássá vált színész halála miatt viszont ez a produkció nem készülhetett el, így az ő szerepére a rendező feleségének csontkovácsa ugrott be, s próbálta hozni azt, amit a leghíresebb Drakulának kellett volna (természetesen kevés sikerrel).
Ezek alapján talán nem teljesen nyilvánvaló, hogy a nemrégiben megjelent DVD miért is hiánypótló a magyar palettán, s természetesen az sem, hogy hogyan válhatott e rettenet az egyik legnépesebb rajongótáborral büszkélkedő filmtörténeti klasszikussá, s legfőképpen az nem, hogy Tim Burton miért is adózik egy egész estés filmmel (a címszerepben Johnny Depp) Ed Wood nagysága előtt.
A legközhelyesebben talán úgy tudnánk megfogalmazni, hogy ez a film annyira szörnyű, hogy már jó, s szinte csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni. De ne ragadjunk le csupán ennyinél, hiszen e „kategória” alá tengernyi filmet lehetne beskatulyázni, melyek semmilyen körülmények között nem állják meg helyüket még csak említés szintjén sem a 9-es terv mellett.
Éljünk ettől sokkal romantikusabb elképzeléssel, s a madzagon függő repülő csészealjak mögött lássuk meg a zseniális elmét, akinek fejében az ötlet megfogant. Tiszteljük a gyermeki „ártatlanságban” és szépségben létrehozott fantasztikumot, mely pont akként és úgy jelenik meg, mint ahogy azt egy ilyen jelző sor után elvárnánk. Vonatkoztassunk el mindentől, s érezzük át az atmoszférát, mely talán képes akármilyen horrorfilmet felülmúlni.
Ha ez nem igazolná, hogy a filmnek minden polcon ott kell lennie a mostanában megjelent kiadásban, akkor meg kell említeni az igazán szokatlan, ám annál impozánsabb extrákat, természetesen az eredeti és a digitálisan felújított (bizonyos értelemben ki is javított) színes változat mellett, amik között olyan csemegék akadnak, mint Varga Zoltán filmesztéta jelenetről jelenetre való elemzése audiókommentár formában. Egyetlenegy hiányosság említhető a kiadvánnyal kapcsolatban, méghozzá a kísérőfüzet elmaradása, mely azért valljuk be mostanában nem is elvárás a piacon.
Paulkemp
