A japán horror szubzsánerének legitimációját nem csupán az európai szemnek különösen aberrált és brutális képsorok alapozzák meg, hanem témája is, mely kellemes kitekintést kínál a zsidó-keresztény kultúrkörből egy másik világ felé. Csakúgy, mint Nyugaton, Japánban is a saját népi és vallási világból táplálkoznak a rémfilmek, így fő témájuk a reinkarnáció és a szellemmesék.
A gyökereket – a népmesei hagyományok mellett – az Edo- és a Meidzsi-kor irodalmában, illetve a 60-as évek filmes termésében kell keresnünk (bár már az 1953-as Ugetsu története is nyugodtan ide sorolható). Ebben az időszakban olyan alkotások születtek, mint a buddhista parabolán alapuló Onibaba (1964), vagy a Cannes-i zsűri különdíját begyűjtő Kaidan (1964) négy lazán összefűzött története.
Utolsó kommentek